Bugonia – Amikor emberükre akadnak a földönkívüliek

Jórgosz Lánthimosz ismét zavarba ejtő filmet készített.

Már azon meglepődöm, hogy nem a nagyteremben vetítik Jórgosz Lánthimosz Bugonia című filmjét a Savaria Moziban; azon pedig még jobban, hogy a kamarateremben ketten ülünk a nézőtéren egészen az utolsó pillanatig, amikor még ketten beesnek a vetítésre. Ahhoz képest, hogy szombat kora este van, nem nevezhető tömegesnek az érdeklődés.

Lehet, hogy az egyik visszatartó erő az időközben alaposan megemelkedett jegyár, amely már az önkormányzati moziban is 2200 forint (Szent Márton-kártyával 2000). Ez kicsivel túl van a lélektani határon: ennyiért azért mindenki meggondolja, mire ül be.

A film – ami mellesleg egy dél-koreai film remake-je – hivatalos tartalmi összefoglalója ekképpen hangzik:

„Egy fiatalember elfog és kihallgat egy üzletembert, akit idegen megszállónak hisz. A fogvatartó, a barátnője, az üzletember és egy magánnyomozó feszült pszichológiai csatát vívnak.”

Ezzel nemcsak az a baj, hogy semmitmondó, hanem az is, hogy nem igaz.

Merthogy a filmben a fiatalember már nem annyira fiatal, viszont mániákusan hisz egy összeesküvés-elméletben, amit ő maga tökéletesít tovább. Nem üzletembert fog el, hanem egy mezőgazdasági óriáscég ügyvezető asszonyát, akit űrlénynek hisz. A fogvatartónak nincs barátnője, hanem van egy segítője: egy nem túl éles eszű unokatestvér.

Természetesen dúl a csata a vidéki ház alagsorában, az alaposan felkészült felek egymás után játsszák ki az ütőkártyákat, és minél inkább halad előre a történet, annál kevésbé vagyunk biztosak abban, hogy mit hogyan kell értelmezni – arról nem is beszélve, hogy kinek adunk igazat.

A legvégére aztán végképp mindegy összekutyulódik, még a bolygó alakja is megváltozik, de ha hazafelé elmélázunk a látottakon, akkor talán rájövünk az üzenetre,

Jórgosz Lánthimosz (A homár, Szegény párák, stb.) nagymester abban, hogyan kell a járt utat a járatlanért elhagyni, zavarba hozni és provokálni a nézőket. Igaz, utóbbit csak bizonyos határokon belül: éppen hogy, de mindig belül maradva a komfortzónánkon.

Emma Stone és Jesse Plemons, a két főszereplő játéka nagyon sokat hozzátesz a filmhez, és azt sugallja, hogy a történet némi átírással akár színdarabként is megállná a helyét.

De egyelőre örüljünk annak is, hogy eljutott hozzánk moziba. Ilyenkor könyvelhetjük el, milyen jó, hogy a város nem hagyta beszántani a művészmoziját, ahol ilyen desszerteket is felszolgálnak. A 2000 forint persze nem kevés, de lehet, hogy jobban járunk, ha egyik streaminget lemondjuk, az árából pedig egyszer egy hónapban mozijegyet veszünk.

Például az ilyen filmekre.

Értékelés: 8/10