Mit kell tudni Tarr Béláról? Melyek a legjobb filmjei? Melyikkel érdemes kezdeni?
70 éves korában elhunyt Magyarország talán legismertebb rendezője. Sok rajongója van, de még többen vannak, akik nem tudnak róla semmit. Segítünk egy kis gyorstalpalóval.
Életének hetvenegyedik évében meghalt Tarr Béla Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, többek közt a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák című filmek alkotója.
A hírt az összes magyarországi hírportál közölte, és a haláláról megemlékeztek a világ legnagyobb médiumai, így például a New York Times, a Guardian vagy az Independent.
De ki volt Tarr Béla?
A kérdés már csak azért is jogos, mert bár Magyarország talán legismertebb rendezőjéről van szó, méltatlanul – de részben érthetően – kevesen ismerik életét és munkásságát.
Életrajzához segítségül hívom az MTI által kiadott közleményt, amelynek (számos megállapításával nem értek egyet), amelyet majd a saját filmajánlóm követ.
„Tarr Béla 1955-ben született Pécsett. Pályafutását tizenhat évesen amatőr filmesként kezdte. Később a Balázs Béla Stúdióban dolgozott, a magyar kísérleti film legfontosabb műhelyében, ahol elkészítette első játékfilmjét, a Családi tűzfészek című alkotást 1977-ben.
Pécsett született 1955-ben. Az érettségit követően volt hajógyári segédmunkás és szállodaportás is, amatőr dokumentumfilmesként került kapcsolatba a Balázs Béla Stúdióval (BBS).
1977-ben alig négy nap alatt készítette el Családi tűzfészek című alkotását. A dokumentum-játékfilm egy család tragikus lakáshelyzetével foglalkozott, szereplői pedig olyan amatőrök voltak, akiknek az életben hasonló sors adatott.
Filmjét a gyors forgatás, a részbeni rögtönzés, a színészi szabadság, de leginkább a tér és a távolság problémájának kulcskérdése miatt John Cassavetes amerikai rendező műveihez hasonlították. Miután a film nagydíjat nyert a mannheimi filmfesztiválon, felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1981-ben diplomázott rendezői szakon. Még abban az évben a Társulás Filmstúdió egyik alapítója volt.
Szabadgyalog (1981) című dokumentarista alkotása az emberi kapcsolatok reménytelenségét mutatta be, ahogy az egy évvel későbbi, a locarnói filmfesztiválon elismerésben részesült Panelkapcsolat is, melynek főszereplője egy válságba jutott, lakótelepi lakásban élő házaspár. 1982-ben a Macbethből készített tévés adaptációt, benne egy egyórás felvétellel.
A szociográfiai filmektől a lassú dramaturgiájú lélektani elemzés felé fordult, új korszakának első darabja 1984-ben az Őszi almanach volt. A közeli kamerás felvételeket a hosszú snittek, a nyomasztó realizmust a metafizikusabb látásmód váltotta fel, ezért Antonionival és Tarkovszkijjal is rokonították az eredetileg filozófusnak készülő rendezőt.
A nyolcvanas évek közepétől lett állandó munkatársa Krasznahorkai László író, aki 2025-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Első közös alkotásuk, a Kárhozat az elmagányosodás, a reménytelenség, a kárhozatba zuhanás sajátos feldolgozása, a nyomasztó érzést csak növelik a hosszú snittek, a fekete-fehér tónus és az állandó eső.
A három évig forgatott, 1994-ben elkészült Sátántangó mindeddig a leghosszabb magyar film, hét és fél órás. Krasznahorkai regényéből készült alkotás egy kis közösség széthullását, az ördög csábító és kényszerítő erejét mutatja be, a világvége-hangulatot sugárzó film a nézőt a legfelkavaróbb élmények átélésére kényszeríti.
Szintén Krasznahorkai-mű, Az ellenállás melankóliája alapján készült a Magyar Filmszemlén fődíjat nyert Werckmeister harmóniák (2000). A címben szereplő 17. századi német orgonista az istenirendnek megfelelő harmóniát akarta megteremteni a zenében és így az emberi lélekben is. A film ugyanakkor egy időtlen, szinte posztapokaliptikusan nyomasztó hangulatú kisvárost mutat be, ahol a békésnek amúgy sem nevezhető rend felborul, gyilkos indulatok szabadulnak el, a pokoli káosznak minden és mindenki áldozatául esik.
Következő filmjét Georges Simenon regényéből, Krasznahorkai forgatókönyve alapján már külföldön forgatta, nem kis nehézségek árán. A három évig készült A londoni férfi 2007-ben – 19 év után első magyar filmként – meghívást kapott a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjába. Főhőse egy kikötői pályaudvaron dolgozó, elmagányosodott váltóőr, aki egy gyilkosság véletlen szemtanújaként alapvető morális problémákkal szembesül. A rendezőt a regényben a bűnügyi szálnál jobban izgatták a létezés alapkérdései, az emberi méltóság és a magány problémája.
Életműve befejező darabjának A torinói ló című filmet szánta. A Krasznahorkai írásain alapuló alkotás 2011-ben a Berlinálén megkapta a nemzetközi zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét, valamint a Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) fődíját, és három kategóriában is (legjobb rendező, legjobb operatőr, legjobb zeneszerző) Európai Filmdíjra jelölték. A rendező a lét elviselhetetlen nehézségét akarta ábrázolni a történetben, amelynek címe arra a jelenetre utal, amikor a filozófus Friedrich Nietzsche a torinói főtéren védelmére kelt egy kocsisa által kegyetlenül ütlegelt lónak.
Számos kitüntetést nyert el: 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést kapott. 2010-ben elnyerte a Magyar Kultúra Követe címet, 2012-ben a magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját. 2011-től 2023-ig a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, majd tiszteletbeli elnökké választották.
Művészetét több külföldi kitüntetéssel, egyebek közt a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díjával és a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatával, számos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el. 2023-ban megkapta a tiszteletbeli Európai Filmdíjat. Tavaly februárban a 44. Magyar Filmszemle, legutóbb pedig a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjával tüntették ki.
2003-ban T. T. Filmműhely néven Téni Gáborral közös produceri irodát alapított, 2013-ban Szarajevóban filmakadémiát indított. 2017-ben A világ végezetéig címmel az emberi méltóságról szóló kiállítás nyílt az ő rendezésében Amszterdamban. 2018-ban az amerikai filmakadémia rendezőként és íróként is meghívta tagjai közé. 2022-ben megválasztották a Freeszfe Egyesület elnökének. Több filmje is előkelő helyen szerepelt rangos szakmai lapok összeállításában.”
Az öt legjobb Tarr Béla-film
5. A londoni férfi (2007 – 139 perc)
Ha még nem láttál Tarr Béla-filmet, de érdekel a rendező világa, ezzel érdemes kezdeni. A film képi és stiláris nyelve teljes mértékben jellemző Tarrra, ugyanakkor a néző számára viszonylag könnyen befogadható. Georges Simenon A londoni férfi című regényének adaptációja egy bűnügyi noir, de természetesen sokkal több annál.
4. Werckmeister harmóniák (2000 – 145 perc)
László Krasznahorkai Az ellenállás melankóliája című regénye alapján készült fekete-fehér film, amely a lehető legtávolabb áll a hollywoodi mozitól. A történet a kommunista Magyarország egyik kisvárosában játszódik, ahol a nyomorúságos mindennapokat esztétikai és morális kérdések hatják át, és ahol a szürrealitás a valóság szerves része. Talán ez Tarr egyetlen filmje, amelyben a reménytelenség valódi kihívóra talál.
3. Kárhozat (1988 – 116 perc)
Ez az első „igazi” Tarr Béla-film, amelyben már együtt van mindaz, ami később világhírűvé tette a rendezőt. A fekete-fehér képek, a jellegzetes kameramozgások, Mihály Víg zenéje, az erkölcsi perspektíva és az emberiségről alkotott mélyen pesszimista világlátás mind jelen vannak. A helyszín a lepusztult vidéki Magyarország, de a film mondanivalója messze túlmutat rajta.
2. Sátántangó (1994 – 439 perc)
Messze ez Tarr Béla legismertebb filmje, részben rendkívüli hossza miatt. A film László Krasznahorkai 1985-ben megjelent azonos című regényén alapul. A bonyolult, szimbólumokkal teli történet a rendszerváltás utáni Magyarországon játszódik. Számtalan értelmezése lehetséges, de kapaszkodót jelenthet, ha felidézzük: ekkorra már világossá vált, hogy az új társadalmi rendszer egészen más, mint amilyennek korábban sokan gondolták, és hogy a tömegek rendkívül könnyen manipulálhatók. A film extrém hosszú (hét és fél óra), de ha szereted Tarr Béla hangulatát, történetmesélését és vizuális világát, az idő sokkal gyorsabban telik, mint hinnéd.
1. A torinói ló (2011 – 156 perc)
„Ez talán már túl sok. Átlép egy határt – nem szabadna ennyire próbára tenni a nézők türelmét. Ez a leggyengébb Tarr Béla-film.”
Ezt gondoltam magamban, amikor először néztem a filmet, és nagyjából a felénél tartottam.
Másnap azonban nem tudtam kiverni a fejemből a történetet. A képek és jelenetek makacsul visszatértek, és néhány nappal később már biztos voltam benne: ez Tarr Béla legjobb filmje.
A helyszín feltehetően a magyar Alföld, az időpont pedig valamikor a 19. században. A történet rendkívül minimalista: hat nap eseményeit követi, egy kocsis, a lánya és a lovuk életét mutatva be. Miközben odakint vihar tombol, minden lassan, de biztosan a pusztulás felé halad.
——————–
