Ha azt mondjátok, nincs angol konyha, akkor én azt mondom, hogy vasárnapi sült
A Sunday Roast népszerűsége verhetetlen vidéken. És bizony ízre is felveszi a versenyt.
Ha jártok a világ nagyobb városaiba, bizonyára feltűnt, hogy mindenhol jelen vannak a nemzetközi konyhák. Budapesten, Bécsben vagy Madridban végtelen a kínálat, és most nem is az elcsépelt olasz, kínai, mexikói éttermekre gondolok, hanem az olyan kisebb népek ízeire, mint a vietnámi, a libanoni vagy akár az afgán. (Ez utóbbiból például van egy figyelemre méltó a pesti Népszínház utcában is.)
De mi van az angol éttermekkel?
Találkoztatok már angol étteremmel akárhol is?
Még Angliában sem nagyon, nemhogy a határokon kívül. Itt akár abba is hagyhatnám ezt a bejegyzést, mindenki levonhatná a következtetést az angol konyháról, és talán nem is járna messze az igazságtól.
De mégsem ez lenne a teljes igazság.
Mert van angol konyha, nem is rossz, csak éppen szemérmesen rejtőzködik.
Angliában, különösen vidéken, máig nagy népszerűségnek örvend a vasárnapi sült, az úgynevezett Sunday Roast (mondjuk nem túl kreatív név).
Vannak, akik otthon készítik, de legalább annyira népszerű az éttermi változata, lehetőleg valami hangulatos vidéki pubban.
A múltkori látogatásom alkalmával engem is meghívtak egy ilyen eseményre, amely nincs híján a szokásos angol szertartásosságnak.
Ha biztosak akarunk lenni abban, hogy lesz helyünk, célszerű jó időben foglalni, mert a népszerű vidéki pubok vasárnap délben fullra megtelnek.
Családok, baráti társaságok, párok érkeznek, hogy egyenek egy sültet, majd utána hosszú órákon keresztül ülnek az asztalnál, beszélgetnek, miközben a pincérek szorgalmasan hordják az újabb palackos borokat és korsó söröket.
A mi pubunk egy egykori vízimalom, több mint barátságos: a zegzugos helyiségek egyikében még ott a malomkerék, az egész hangulat olyan, mintha egy angol kosztümös filmben lennénk.
Az étteremnek vasárnapra külön étlapja van, ezen található a sült, amit többféle húsból is kérhetünk (marha, sertés, csirke), de amúgy meglehetősen szabálykövető: a hús mellé sült burgonya, zöldségek és mártás (gravy) jár, a kötelező yorkshire pudinggal.
Ez utóbbi nem az, aminek gondoljátok: valójában egy sós tésztaféleség, nyomokban emlékeztet a mi lángosunkra, de szárazabb annál.
Az egész nagyon ízletes és nagyon együtt van, minden összehasonlításban felveszi a versenyt bármilyen vetélytárssal.
Mielőtt megkérdeznétek: a vasárnapi sültek ára 18–20 font (körülbelül 9 ezer forint) körül van, ami vígan meghaladja a magyarországi éttermi árakat, de azt figyeltem meg, hogy egyre kisebb a különbség a két ország éttermi árai között. Másrészt a szolgáltatás minősége és a fizetőképes kereslet is más.
Ez utóbbiba most nem mennék bele, az egész bejegyzésnek csak az volt a célja, hogy árnyalja az angol konyháról kialakult sztereotípiákat.
Ha arrafelé jártok, és megtehetitek, adjatok egy esélyt a Sunday Roastnak, lesz akkora élmény, mint az őrségváltás.
