Ahogy az alkotás, úgy a műélvezet sem luxus – Masszi Ferenc kiállítása a Szombathelyi Képtárban
Körülbelül kétszáz ember jött el a megnyitóra. Meglepő? Nem hiszem.
„Van valahol ruhatár?” – kérdezem csütörtök este a Szombathelyi Képtár recepciósától. „Nem lesz rá szüksége, csak hagyják magukon a télikabátot, 13 fok van a kiállítóteremben” – érkezik a válasz. Magunkon hagyjuk, ahogy mindenki más.
És innen kétfelé lehetne elágaztatni ezt az írást.
Az első lehetőség a 13 fok és mindaz, ami ehhez kapcsolható: hogy a városnak nincs pénze vagy szándéka egy kulturális intézmény felfűtésére, hogy mennyire nincs a helyén kezelve a pompás adottságokkal rendelkező Szombathelyi Képtár.
A másik irány Masszi Ferenc Bábel című kiállításának a megnyitója.
Az utóbbit választottam. Nemcsak azért, mert ezért érkeztem ezen a szeles, hideg februári estén, hanem azért is, mert az esemény korrigálja, sőt elfeledteti a 13 fokot, és másodlagossá válik, hogy télikabátban nézzük a képeket és hallgatjuk a beszédeket.
- Egy vidéki kiállítótér nagyon jól teszi, ha komolyan foglalkozik a helyi alkotókkal, mert ki más tenné és tehetné ezt meg, különösen annak a fényében, hogy az elmúlt időszakban számos magángaléria dobta be a törölközőt.
- Egy vidéki kiállítótér nagyon jól teszi, ha olyan alkotókkal is foglalkozik, akiknek művészete nemzeti vagy nemzetközi mércével mérhető, helybe hozza az egyetemes értékeket, hiszen nem mindenkinek van lehetősége (ideje, pénze, motivációja) Budapestre vagy Bécsbe utazni egy kiállítás kedvéért. (Ebben a műfajban nagyon erős az Irokéz Galéria, de ilyen például a most futó ArTapestry textilkiállítás is.)
- De a legjobb kombináció az, amikor a fenti két lehetőség egybeesik, azaz olyan helyi alkotó kap lehetőséget és felületet, akinek a művészete egyetemes skálán értelmezhető.
Ilyen például Masszi Ferenc.
Masszi régóta ismert és elismert név a szombathelyi képzőművészeti életben, egyrészt hosszú és változatos munkássága, másrészt a tanári mivolta miatt.
De még az ismertség ellenére is meglepő a kiállítótérbe helyezett művek hatásfoka, egyenként és együtt, a tárlat mérete, összeszedettsége és harmóniája.
A „Bábel” tényleg lehetne Budapest vagy Bécs valamely galériájában is.
De nemcsak ez a jó a csütörtök estében, hanem az is, hogy sokan vagyunk. A szervezők szerint kétszázan, ami egyrészt szól Masszi Ferenc művészetének és személyiségének, másrészt arra is utal, hogy van a városban egy jól látható réteg, amely igényli az efféle – ne féljünk kimondani – magaskultúrát és az ilyen eseményhez tartozó társasági érintkezést.
Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója elmondja, hogy a csütörtök esti kiállításmegnyitó kettős ünnep, merthogy napra pontosan 41 évvel ezelőtt, 1985. február 20-án nyitotta meg kapuit a Szombathelyi Képtár, amely azóta 700 kiállításnak adott otthont. A születésnapi kiállításra idén Masszi Ferencet kérték fel, akinek utoljára 13 évvel ezelőtt volt önálló tárlata az intézményben.
Horváth Soma, kultúráért is felelős alpolgármester többek között arról beszél, hogy a valódi művészek nem csupán műveket hoznak létre, hanem világokat, olyan szellemi tereket, amelyekben mások is otthonra találhatnak – nézők, tanítványok, barátok –, és Masszi Ferenc pályája ilyen világteremtő pálya, amely generációk látásmódját és érzékenységét formálja.
Az alpolgármester szerint Masszi munkásságának egyik legfontosabb üzenete, hogy „az alkotás nem luxus, hanem az emberi létezés egyik legmélyebb szükséglete”. Szombathely kulturális élete számára pedig ritka kincs az a művészpedagógus, aki egyszerre képes magas szintű, autonóm alkotói tevékenységre és mások tehetségének kibontakoztatására.
Salamon Júlia kurátor, egyetemi oktató nyitóbeszédében Bábel szimbólumáról beszél, amely már nagyon régóta egyszerre jelképe a gőgös elbizakodottságnak és az együttműködésben és a kulturális sokféleségben rejlő teremtő erőnek. Masszi most kiállított alkotásainak kulcsa így az építés és az emlékezés.
További segítség lehet a képek értelmezéséhez a kurátor azon mondata, mely szerint „Masszi Ferenc festészete sosem statikus, olyan, mintha egy évtizedes távlatokban változó mozgóképet látnánk egyazon felületen megvalósulni… mintha az alkotót nem a végeredmény, hanem a képkészítés állapotában létrejövő, az anyaggal dialógust folytató munka, a kihívás érdekli igazán”.
Azt is megtudtuk, hogy a mostani kiállítás törzsanyagát egy 2022-es jeruzsálemi utazás inspirálta. Ennek a felfejtése – és ezt már én teszem hozzá – szellemi és kulturális oknyomozó játék is lehet a kiállítás látogatói számára.
Masszi Ferenc Bábel című kiállítása április 5-ig látható a Szombathelyi Képtárban.
További képek a megnyitóról:
