Meglátogattam az Alcsúti Arborétumot, ahol örök hűséget fogadott Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea
Némi hátsó szándékkal mentem el a kertbe, de aztán győztek a fák.
Újabban nem Győr felé járunk Szombathelyről Budapestre. Az M1-en való haladás kiszámíthatatlan, és a veszély valahogy mindig ott bujkál a levegőben, ráadásul most újabb nagyobb munkálatok indultak. Fehérvárnak időben hosszabb ugyan a járás, de nyugisabb, és útközben mindig akad valami felfedeznivaló. Amikor legutóbbi alkalommal bogarásztam a térképet, a szemem elé került az Alcsúti Arborétum, és három dolog jutott eszembe:
- Alcsútdoboz Orbán Viktor szülőfaluja.
- Öt évvel ezelőtt ebben a parkban fogadott örök hűséget Mészáros Lőrinc és Várkonyi Andrea.
- Minden évben ebben az arborétumban nagy hóvirágünnepet rendeznek.
A hóvirág ugyan már rég nem aktuális, de a honlap szerint minden hónapban van itt valami fő látnivaló.
És a tudatom mélyén talán dolgozott a kíváncsiság is: hogy mennyire érezhető a változás szele az előző rendszer origópontján, ha úgy tetszik, szívcsakrájában. Hiszen Alcsútdoboz nemcsak Orbán Viktor szülőhelye, de – nyilván teljesen véletlenül – idevaló Mészáros Lőrinc oligarcha, a jelenleg (még) leggazdagabb magyar is. Ebben a kis faluban épült meg az ország egyik ikonikus stadionja, innen indul az a bizonyos kisvasút, és itt van a szomszédban Hatvanpuszta, a bukott korszak másik jelképe is.
De miután megvettem a 2600 forintos belépőt, és néhány száz métert haladtam a kertben, arra a következtetésre jutottam, hogy mindez nem fontos. Illetve annyiban van kapcsolat, hogy az elmúlt időszakban feltehetően nem voltak anyagi gondjai a kertnek, de a fák, virágok és növények látványa minden hátsó szándékot elnyomott bennem. Jó néhány arborétumban jártam, és bár nem sok értelme van az összehasonlítgatásoknak, mert mindegyiknek megvan a maga varázsa, de eddig talán az alcsúti volt a legszebb, amit láttam.
Vagy csak a nem várt élmény lökte feljebb a tetszési indexemet?
Végül is mindegy. Az biztos, hogy nagyon egyedi helyről van szó, merthogy a növényritkaságok között itt bujkál Magyarország 19. századi történelme, az akkori szupergazdagok ízlése és életvitele. Merthogy Alcsút 1819-től József nádor (aki a király utáni legfontosabb tisztséget töltötte be) birtokába került, aki 1825-től különleges növényeket telepített a Vértes ezen szegletébe. A főherceg ezenkívül épített egy kastélyt is ide, amelyet nem kisebb építész, mint Pollack Mihály tervezett, és az idő tájt Magyarország egyik legnagyobb kastélyának számított. Már csak a homlokzati fala áll, és hasonlóan szomorú sorsra jutott a pálmaház is.
Ugyanakkor még megvan a kápolna, a grotta, a babaház, a gloriette, az utak és a vizek felett átívelő egykori hidak, valamint egy medveház. Merthogy egy kis állatkert is tartozott a parkhoz. (Mondjuk ez utóbbi kicsit áthallásos Hatvanpuszta közelsége miatt, de lépjünk most ezen túl.) Annál is inkább, mert ezek az itt maradt épületek és épületromok a növények tengerében nem annyira történelmi vagy társadalmi üzenetet közvetítenek, hanem valamiféle színpadi kellékként erősítik a mesebeli hangulatot. Ide tartoznak a nádor utódainak (a Habsburg-ház magyar ága) olyan legendái is, melyek szerint az itteni – csónakházas, kikötős, mesterséges szigetes – tóban tanultak a főhercegi gyerekek úszni.
Úgy terveztük, lendületesen átsétálunk a 40 hektáros kerten, aztán gyorsan folytatjuk utunkat Budapest felé, de végül bő két órát töltöttünk a hatalmas fák között kanyargó sétányokon. 540 fajta növény található itt, a leghíresebbek a fák. Sajnos az arborétum honlapja nem túl informatív sem a múltról, sem a jelenről, így a legjobb megoldás az, ha megbecsüljük a belépőjegy mellé kapott térképet. Ezen nemcsak a fontosabb látnivalók, hanem a javasolt bejárási útvonalak, valamint az útvonalon elhelyezett információs és növényismertető táblák is megtalálhatók. Többé-kevésbé mi is ehhez tartottuk magunkat.
Akit kevésbé érdekelnek a biológiai és szakmai részletek, az teszi a legjobban, ha egyszerűen csak andalog a sétányokon, leül egy-egy padra, és átadja magát a hangulatnak és a látványnak – ritka esztétikai élményben lesz része.
Nagy kérdés, hogy a 2026 tavaszán történt politikai változás mennyire érinti majd a park fenntartását, de a fák között valahogy ez is lényegtelennek tűnik.
