Földrengés után a brit belpolitika – Van-e közünk hozzá?

Felejtsetek el mindent, amit eddig tudtatok az angol pártokról.

Nyugi, nemsokára visszatérek a hazai és a helyi témákhoz, de ha már elkészítettem nektek ezeket a fotókat, meg is mutatom.

London egyik jómódú negyedében lőttem őket kb. két héttel ezelőtt, és azt igyekeztem dokumentálni, hogy a brit fővárosban nem ritka, hogy az állampolgárok ilyen formában vállalják fel politikai elkötelezettségüket. De talán még így is a süllyesztőben végezték volna, ha nem látom meg a múlt heti brit önkormányzati választás számait, amik nem kisebb politikai földrengést mutatnak a szigetországban, mint amilyen nálunk is történt április 12-én.

Azt szerintem tudjátok, hogy az angoloknál hagyományosan (több mint száz éve) a Munkáspárt (Labour) és a konzervatívok (Tory) váltják egymást, mellettük a „futottak még” kategória örökös résztvevője a Liberális Demokrata Párt. Annyi kiegészítéssel, hogy ez utóbbiak a helyi önkormányzatokban azért elég masszívan jelen vannak.

De a múlt hétvégén a feje tetejére állt a világ.

Előzmény: a Keir Starmer vezette Labour a 2024-es választáson hasonló győzelmet aratott a konzervatívok felett, mint nálunk most a Tisza. A brit parlamentben 326 szék kell a többséghez, ehhez képest a Munkáspárt 412-t szerzett meg, miközben a Toryk bebukták a képviselőhelyeik kétharmadát, és csak 121-en maradtak a parlamentben. Ennek tükrében még inkább figyelemre méltó, hogy a mostani helyi választásokból kiderült – amit a közvélemény-kutatók már jeleztek –, hogy az elmúlt két év alatt a britek teljesen kiábrándultak Keir Starmerből és a pártjából.

Csakhogy az elveszett szavazatok már nem az ősi ellenfélhez, a Torykhoz mentek, hanem a Reformpárthoz és a Zöldekhez. A Reformpárt Nigel Farage kreálmánya. Talán emlékeztek, ő volt az a fickó, aki korábban belehajszolta a briteket a Brexitbe. Most ügyesen meglovagolja a részben a Brexit miatti gazdasági gondokat, amit kiegészít egy masszív bevándorlásellenes propagandával. Ez utóbbi mindig és mindenhol működik, főleg akkor, ha akadozik a gazdaság.

Farage-nak olyan ötletei vannak, amelyektől a Fidesz propagandistái is megnyalnák (megnyalták volna) az ujjukat: a kisvárosban élő vendéglátóm postaládájából a Reformpártnak egy olyan szórólapját emeltem ki a kampányfinisben, amelyben az állt, hogy ha majd kormányra jut a Reform, a migránstáborokat azon önkormányzatok területén állítják fel, ahol nyernek a Zöldek.

Merthogy a drámai politikai átrendeződés másik nagy nyertese a Zöld Párt, amely a környezetvédelmi kérdések mellett olyan baloldali, újbaloldali ügyeket is képvisel, mint a szociális bérlakások építése, az egészségbiztosítás nagyobb állami támogatása, a vagyonosok megadóztatása és az Izrael-ellenesség. Ezzel elég hatékonyan begyűjtötték a Munkáspártból kiábrándult szavazókat, főleg a nagyvárosi fiatalokat, de nem csak őket.

Az összkép úgy néz ki, hogy a 136 helyi önkormányzatban kb. 5000 képviselői szék van. Ebből most a Reform 1453-at szerzett meg. Korábban összesen két (!) helyük volt. A Zöldeknek 587 képviselőjük lett, ami 411-gyel több, mint előtte. A Labour 1496, a Toryk 563 képviselői helyet veszített. Ez a politikai paletta teljes átrendeződését mutatja.

Mellékelem a Guardian infografikáját is, amely a helyi önkormányzatokra adott szavazatok alakulását mutatja be. Tudom, hogy Nagy-Britannia messze van, más történelemmel és más politikával, de egyrészt nem árt, ha tudjuk, mi történik a világban, másrészt nem vagyok biztos benne, hogy nincs tanulsága számunkra.