Nem értem, miért nem lett híres a tömördi buszmegálló
Nemcsak az a csoda, ahogy kinéz, hanem az is, hogy eddig még nem szedték szét.
Szombaton délután Csepregről buszoztam haza (erről majd később), és a Volán járata annak rendje és módja szerint betért Tömördre is.
Egyetlen felszálló akadt, aki futva érkezett, ezért néhány percet várni kellett rá. Így nemcsak arra volt időm, hogy megbámuljam a település nem mindennapi buszmegállóját, hanem arra is, hogy az ablak melletti ülésemről megörökítsem a telefonommal.
„Azért van pár dolog, amiért nagyon lehet szeretni Vas megyét: a tömördi buszmegálló” – írtam a kép alá, amit feltöltöttem a Facebookra, láthatóan sokak kedvére.
Aztán azon járt az agyam, hogy bizonyára nem én vagyok az egyetlen, akinek megragadta a figyelmét a barátságos nappaliszobává alakított kis váró.
Valóban nem én vagyok az egyetlen, de a vártnál mérsékeltebb a sajtó- és közösségimédia-visszhangja.
A Vaol tavaly szeptemberben bukkant rá a különleges buszmegállóra, és azon melegében meg is szólaltatta a polgármestert.
Kollárits Gábor a lapnak annyit mondott, hogy „az eddigi visszajelzések pozitívak, jól fogadták a kezdeményezést. A könyvek rendszeresen cserélődnek, vannak, amelyeket elvisznek, de a helyükre újat hoznak”.
A rövid írás arra is kitért, hogy a buszmegálló ablakára a Kéktúra útvonala van felfestve.
Azt már én teszem hozzá, hogy ez annyiban érthető, hogy a buszmegálló előtt vezet el Magyarország legismertebb túraútvonala.
Az egészben nemcsak az a jó, hogy valakinek van ilyesmire ötlete, ideje és energiája, hanem az is, hogy mindez épségben megmarad.
A Vaol képgalériája óta kilenc hónap telt el, és látszólag sértetlen minden.
Mondom, hogy van pár dolog, amiért lehet szeretni Vas megyét.
