Egy kalapemelést megérdemelnek a Panasonic mérnökei
18 év után megnyomtam a távirányítót, és azt hittem, álmodom.
Nem, nem mondom azt, hogy régen minden jobb volt, mert egyáltalán nem volt jobb. De azért vannak kivételek.
Itt van például ez a szerencsétlen hifi tornyom. Emlékszik még valaki ezekre?
Ez a fotón látható Panasonic szerkentyű 18 évvel ezelőtt került hozzám egy pályázat nyomán, de ez most nem fontos.
Valójában soha nem kedveltem. Nagy előnye, hogy öt CD-t lehet betárazni, így nem kell óránként cserélgetni, cserébe viszont ronda is szegény, mint a bűn, és elég gyatra a hangminősége. Igaz, a beszűrődő utcazaj miatt ez utóbbi napközben majdnem mindegy.
Már amikor megvettem, kissé ósdi volt, ma pedig, a Spotify korában, már nevetséges. Titokban (nem is annyira titokban) abban reménykedtem, hogy egyszer majd bedöglik, mert elég bonyolult a mechanikája; hallanotok kellene, amikor hosszú ideig kattogva matat magában. De köszöni szépen, jól van, a mai napig lelkesen és hangosan cserélgeti a Vivaldit Massive Attackra, majd Eelsre, ami azt jelenti, hogy 18 éve bírják a kopó alkatrészek is.
A minap az egyik fiók mélyén találtam egy távirányítót, amit először nem tudtam hova tenni, de aztán a Panasonic felirat segített.
– Tényleg, annak idején mintha azt is adtak volna hozzá – derengett fel valami a múltból.
De talán soha nem használtam, habár múlik az idő, azért két lépést még meg tudok tenni a nappaliban, hogy hangerőt állítsak, és öt CD-nyi anyagként újratárazzam a drágaságot.
Ha már előkerült, azon melegében kipróbáltam a távirányítót, ami persze működött is annak rendje és módja szerint, amin cseppet sem lepődtem meg.
Annál inkább, amikor megnéztem, milyen elemek vannak benne, merthogy nem emlékszem, hogy cseréltem volna őket.
És azt hittem, hogy rosszul látok. Még a gyári Panasonic-elemek lapulnak benne. Minimum 18 évesek, japánul és angolul feltüntetve, hogy nem hozhatók kereskedelmi forgalomba, és nem tölthetők.
Oké, nem használtam őket az elmúlt közel két évtizedben, de ez akkor is szép teljesítmény. Ha ismét hallgatható lesz a magyar rádió, még az is lehet, hogy ezekkel fogok csatornát váltani.
Majdnem meghatódtam, és arra gondoltam, hogy a Panasonic mérnökei – minden bizonnyal akaratukon kívül – többet tettek a környezetvédelemért, mint az elektromos autóipar összesen, és mellékesen a zene elinflálása elleni küzdelemből is kivették a részüket.
Egy kalapemelést megérdemelnek.
