Nem akarom elkiabálni, de mintha kevesebb őrült lenne az utakon
Olvasóim szerint nem feltétlenül.
A fenti megállapítás, vagy inkább csak óvatos gondolatkísérlet, néhány nappal ezelőtt villant be, miközben a 86-oson haladtam valahol Balogunyom és Szombathely között, komótosan, ahogy szoktam, 90-re állítva a tempomatot.
És nem előzgetett, nem villogtatott senki, nem kockáztatta senki sem az életemet és másokét, nemcsak én voltam nyugiban a tempomatommal és a válogatáslemezemmel (mert ilyeneket is készítek), hanem mindenki más is. Mi a fene?
És akkor jutott eszembe, hogy nemcsak akkor volt így, lustán és unalmasan, hanem mintha újabban ez lenne a módi. Hetente többször teszek egy kört a megyében, és mintha eltűnt volna az utakról az őrültek jó része.
Megnyugodtunk? Felnőttünk? Vagy az adaptív tempomatok tették ezt velünk? Vagy mindez pusztán az én illúzióm, és kivetítek valamit, ami csak az én fejemben létezik?
A bejegyzést kitettem a Facebook-oldalamra, ahol érkezett is hozzá jó néhány hozzászólás. Fogalmazzunk úgy, hogy nem mindenki ért velem egyet.
