A 29 fokos Balaton két régi történetet juttat eszembe
Egyikről fotóm is van.
Azt írja az Időkép, hogy 29 fokos a Balaton. Erről egy öt évtizeddel és egy két évtizeddel ezelőtti történet jut eszembe.
Nem kell megijedni, semmi absztrakció: a történetek szorosan kapcsolódnak a Balaton vizének hőmérsékletéhez, illetve ahhoz, hogy két alkalomra is emlékszem, amikor még ennél is melegebb volt a tó.
1.
Amikor általános iskolás voltam (mintha ma lett volna), nyaranta a Balatonra jártunk, mint mindenki más. Apu vállalatának volt egy üdülője, valójában egy nagyobb háza Fonyódon, ahol törzsvendégek voltunk. De néha csak leugrottunk fürödni a hétvégén. Reggel bepattantunk a Wartburgba, este meg haza.
Emlékszem, egyszer 31 fokos volt a víz, ami számomra egyéni Balaton-hőmérsékleti rekord. A lellei strandra mentünk, mert ez volt a legközelebb hozzánk. Csak „ültünk a vízben, mint a bivalyok”, ahogy anyu fogalmazott. Ő is ott ült velünk, ami a legjobb hőmérő volt, merthogy alapból tartózkodott a hűvös, sőt még a langyos víztől is. Ekkor viszont meleg volt a víz, mintha egy termálmedencében ültünk volna a többi bivaly között.
2.
A második történetről digitális fotót is találtam, így pontosan tudom az évszámot: 2007. Az első Balatone Fesztiválon jártunk, némileg akaratlanul, mert összekevertük a szintén akkor indult Balaton Sounddal. Jövőre lesz a 20. évforduló, akkor majd megírom a részleteket, ha nem felejtem el. (Nyilván el fogom.)
A lényeg, hogy iszonyú meleg volt Zánkán, ahogy a gyermeküdülő lepukkant szobájában, úgy a tóparton és a színpad környékén is. Mindenki a vízben keresett menedéket, de ez csak részben sikerült, mert a Balaton 30 fokos volt. Meglehetősen szürreális látvány volt, ahogy a metálosok ledobják a bőrszerkót, és irány a víz, ahol már javában bent ültek a punkok, színes tarajuk kilógott a vízből. Mindezek ellenére, vagy éppen ezért, ez volt az egyik legnagyobb fesztiválélményem.
Utóhang
Az eredeti tervem az volt, hogy a végén ideteszek egy nagyobb ívű gondolatsort a hőségről, a változó klímáról, arról, hogy mennyire keveseket érdekelt, amikor némileg beleástam magam ebbe a kérdésbe, és próbáltam rávilágítani a fontos és a kevésbé fontos kérdések kontrasztjára. De mára elpárolgott a világmegváltási kedvem, és akárhogy nézem, a fent említett történetek a kellemes emlékeim közé tartoznak, függetlenül Greta Thunbergtől és a mostani hőkupolától.
Szerintem, ha már így alakult, üljünk a Balatonban „mint a bivalyok”. Amíg van benne víz.
