Lehet, én vagyok az egyetlen, akinek bántja a szemét a szombathelyi járdahelyreállítás?
Nem is történhetett volna másként. Vagy mégis?
Korábban már többször írtam a szombathelyi belvárosban zajló kábelfektetésről, és nem mindig pozitív hangnemben.
Most pedig folytatódik az ünneprontás.
Az elmúlt hetekben a kivitelezők nekiálltak a feltört járdák aszfaltozásának a Vörösmarty utca környékén. Ez jó hír. Az is jó, hogy talán egy fokkal jobb lett az eredmény, mint a Fő tér környékén.
Az viszont nem jó hír, hogy afféle patchwork született: csak részlegesen kaptak új aszfaltot a járdák, és még ennél is rosszabbul mutat, hogy mindenhol megmaradtak a régi szegélykövek és a málló autófeljárók.
Igen, tudom, így logikus, nem is történhetett volna másként.
A kivitelező elvégezte a munkát, amit megrendeltek tőle, a Telekom a helyi rendelet szerint helyreállította a bontás nyomait, sőt talán még többet is tett ennél, a lyukas zsebű önkormányzat pedig örül, hogy egyetlen forint ráfordítása nélkül is történt valami előrelépés.
Látszólag mindenki hibátlanul döntött, csak a végeredmény lett olyan, amilyen. Ráadásul az „új járdák” velünk maradnak évtizedekig.
A történet annyira ismerős és annyira kelet-európai, hogy akár legyinthetnénk is rá. És még az lehet, én vagyok az egyetlen, akit jobban érdekelnek a csorba szegélykövek, mint az, hogy ki lesz az új köztársasági elnök.
Korábban:
