A kőszegi koronaőrző bunker, ahova nem lehet bemenni
Vegyes érzések töltik el az embert a bejáratnál, főleg, ha ismeri a történetet.
Amikor a karácsony utáni sétámat megejtettem a kőszegi Csónakázótónál, elsétáltam a közeli koronaőrző bunkerhez is.
Azért nem írtam akkor erről, mert lakat volt az ajtón, és gondoltam, kiderítem, hogyan is miként látogatható, és akkor majd visszatérek a városnak eme furcsa nevezetességére.
Nos, visszatérek, de csak röviden, mert nem sikerült kideríteni, hogyan is lehet bejutni.
Az interneten nincs megadva nyitvatartási idő, de a bejegyzésekből arra következtettem, hogy talán a natúrparkhoz tartozik.
Írtam az Írottkő Natúrparkért Egyesületnek, ahonnan válaszolt is az elnök. Tóth Szabolcs azt írta, hogy
„A kőszegi Koronaőrző Bunker Kőszeg Város Önkormányzatához tartozik, amely eseti jelleggel, általában a Kőszegi Polgári Kaszinó, illetve a Magyar Királyi Koronaőrök Egyesület szervezésében kerül megnyitásra. A kőszegi programokkal kapcsolatban a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház tud információval szolgálni, valamint a koszeg.hu oldalon tájékozódni.”
Hozzátette:
„Az Írottkő Natúrparkért Egyesület korábban a Tourinform Irodán keresztül adott tájékoztatást a városi rendezvényekről, az iroda január 1-től korábbi formájában már nem üzemel.”
Ezek után írtam a kőszegi önkormányzatnak, de egyelőre onnan nem érkezett válasz. Ha érkezik, természetesen frissítem a bejegyzést, de most úgy tűnik, a nagyközönség előtt zárva van a bunker, és csak kivételes alkalmakkor látogatható. Ilyen volt például a tavalyi évben március vége, amikor a korona 80 évvel azelőtti távozására emlékeztek egy eseménysorozattal. (10 évvel korábban is ez történt.)
Nem tudni, hogy a létesítmény azért ilyen titokzatos, mert a városnak nincs pénze, kapacitása az üzemeltetésre, vagy pedig nem szeretnék, hogy zarándokhellyé váljon.
Mert akárhogy nézzük, az ország történelmének egy olyan szakaszára emlékeztet, amelyre nem feltétlenül emlékszünk vissza szívesen.
Kőszeg és a Szent Korona
1944. október 10-én – fogalmazzunk így – nagyon meleg volt már a helyzet Budapesten, így a koronaőrök elrejtették a koronát, egyszerűen elásták valahol a budai vár területén.
Csakhogy nem sokkal később az „ambiciózus” Szálasi Ferenc megtalálta a jelképesnek számító ereklyét, és mint nemzetvezető már erre esküdött fel november 4-én.
Mivel a szovjet hadsereg akkor már Budapestnél volt, a koronát átvitték Veszprémbe, a Nemzeti Bank ottani trezorjába.
De mivel egyre zsugorodott a kormány által ellenőrzött terület, így a kincseket december elején Kőszegre, egy leánygimnáziumba szállították, ahonnan az év végén átvitték a közeli Velembe.
Ebben a kis faluban volt egészen 1945. március 19-ig, ahonnan ismét visszavitték Kőszegre, a nyilas kormány utolsó székhelyére, de most már az erre a célra épített bunkerben tárolták. De csak rövid ideig, mert a korona – és a hozzá tartozó relikviák – március 28-án elhagyták az országot. Merthogy egy nappal előtte a nyilasok feladták Kőszeget is.
A koronát és a jelvényeket egy bizonyos Pajtás ezredes emelte ki a ládából, először Mariazellbe, majd onnan Mattsee-be vitték, és ott egy kettévágott benzineshordóban egy sziklafal előtt elásták.
De aztán Pajtás amerikai fogságba esett, és elárulta nekik a korona rejtekhelyét, így az amerikai tulajdonba kerülését nyomra vezette fogvatartóit, és átadta számukra a Szent Koronát. Ott is maradt 1978. január 6-ig, amikor Cyrus Vance amerikai külügyminiszter – egy kisebb ünnepség keretében – visszahozta a koronát Magyarországra, ahol először a Magyar Nemzeti Múzeumban volt kiállítva, majd 2000-ben átkerült az Országház kupolatermébe.
Még vissza Kőszegre egy mondat erejéig. Szálasi a végnapokban úgy rendelkezett, hogy a korona rejtekhelyét legalább öt évig tartsák titokban, és ha addig nem sikerül ismét nemzetiszocialista kormányt alakítani, a koronát adják át Hitlernek.
Kapcsolódó cikk:
