Öveket bekapcsolni, indul a kétsebességes Európa!

Hat EU-tagállam pénzügyminiszteri egyeztettek. Nem kétséges, hogy hol lesz ebben a helyünk, de érdemes odafigyelni.

A magyar sajtóban nem hagyott mély nyomot az a hír, hogy az elmúlt hét közepén Lars Klingbeil német pénzügyminiszter egyeztetést folytatott francia, olasz, lengyel, holland és spanyol kollégáival.

Ez egyelőre még „kis mínuszos” hírnek tűnik, főleg egy olyan országban, ahol éppen a vécékefe helyes használata miatt pörgették csúcsra a felek közéleti kommunikációját – és bizonyára a jövő héten is felbukkan majd valami hasonló.

Pedig a hír túlmutat önmagán, és még az is lehet, hogy egyszer majd bekerül a történelemkönyvekbe.

Merthogy az említett hat ország miniszterei a kétsebességes Európai Unió lehetőségéről beszélgettek, és ezt nem is nagyon titkolták. Sőt.

„Most van itt az ideje a kétsebességes Európának” – mondta ki célját nyíltan Klingbeil, és meg is indokolta, hogy miért.

Szerinte egy európai magcsoporttal lehet kitörni a 27 tagállam döntéshozatali tehetetlenségéből, így lehet fellendíteni a gazdaságot, így lesz a földrész versenyképesebb, erősebb és függetlenebb. Csökken a függőség Kínától és az importált kritikus nyersanyagoktól, enyhíthetők a kiszámíthatatlan kereskedelmi vámok és a globális piacok széthullása miatti félelmek.

A találkozó előtt Klingbeil egy levelet küldött kollégáinak, amelyben azt is írta, hogy a korábbi gyakorlat folytatása nem lehet megoldás. A levélben az euró megerősítése, a védelmi beruházások koordinációja és a jogállam fontossága is szerepel.

Hogy pontosan mi is hangzott el a hat miniszter videóchates egyeztetésén, azt nem lehet tudni, csak annyit, hogy első körben nem születtek konkrét döntések, de lesznek újabb találkozók.

„Európa hat legnagyobb gazdaságaként most mi szeretnénk a vezető szerepet betölteni. Mi diktáljuk a tempót, mások csatlakozhatnak hozzánk. A legfontosabb, hogy erősítsük versenyképességünket és védelmi képességeinket” – idézi a Reuters a német pénzügyminisztert a telefonkonferencia után.

Ennyi a hír, mindenki levonja a következtetést, az enyémet itt olvashatjátok:

Azt azért lehetett sejteni, hogy előbb-utóbb történik valami Európában, mert valóban kissé megfeneklett a hajó.

A hajó megfeneklésének egyrészt külső okai vannak: a harapós ázsiai gazdaság, a láthatóan megzakkant és kizökkent Amerika, helyben pedig itt van a demográfiai lejtő és a jólétből adódó elkényelmesedés.

És itt vannak azok a figurák is, akik aktívan dolgoznak az európai hajó zátonyra futtatásáért. Ebben láthatóan Magyarország – legyünk pontosak: a magyar kormány – az éllovas, amely Brüsszelben és saját szövetségeseiben látja a legfőbb ellenséget, miközben elnéző, sőt szinte támogató a legfőbb agresszorral, Moszkvával szemben. Ez a narratíva nemcsak politikai, de súlyos etikai kérdéseket is felvet, de ettől most nagyvonalúan tekintsünk el.

Attól viszont ne, hogy nem Orbán Viktor az egyedüli, aki zavaros hatalmi játék oltárán beáldozza Európa jövőjét. Ebben a ligában eddig Boris Johnson és a Brexit volt a bajnok, de itt vannak az új trónkövetelők is, akik a szemünk láttára verik szét az Európai Uniónak nevezett történelmi kísérletet, amely számos sebből vérzik ugyan, de még mindig ez a legjobb hely ezen a sárgolyón, és szerencsések vagyunk, hogy nekünk ez jutott.

Tessék utazni, olvasni, nyitott szemmel járni, és elgondolkodni egy cseppet azon, hogy mit is akarunk elcserélni és mire.

Mire jutott Európa, amikor egymás ellen acsarkodó nemzetállamok és az ezt meglovagló politikusok szintjén működött?

Tudom, a politikai elit játékában – és most ideértem a hat ország pénzügyminisztereit is – az olyan kisemberek, mint te vagy én, egyáltalán nem számítanak, de azt szerettem volna, hogy legalább a hírről tudjatok.