Egy hároméves kisfiú halála sokkolja az osztrák közvéleményt

Mindkét szülőt életfogytiglani börtönre ítélte a bíróság.

Különösen kegyetlen ügyet tárgyalt hétfőn az innsbrucki tartományi bíróság – közölte az APA hírügynökség.

Egy hároméves kisfiú 2024 májusában súlyos alultápláltság következtében halt meg, és most a szüleit gyilkosság, kínzás és személyi szabadság megsértése miatt életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Az ítéletek nem jogerősek.

Míg az esküdtek egyhangú döntést hoztak, Andreas Mair bíró az ítélet indokolásában kifejtette: az enyhítő körülmények között kizárólag a két 27 éves vádlott beismerő vallomását, büntetlen előéletét és az eljárás hosszú időtartamát vették figyelembe.

„A súlyosító körülmények azonban messze túlsúlyban vannak” – hangsúlyozta. Ilyenek például a hosszú időn át tartó bántalmazás, a kegyetlen és fájdalmas halál, az erőszak, a szülői tekintéllyel és a kisfiú védtelenségével való visszaélés, valamint az „aljas indítékok”. Emellett a bíróság a szülőket arra is kötelezte, hogy a három életben maradt gyermek számára fejenként 7500 euró kártérítést fizessenek. A védelem gondolkodási időt kért.

Az apa „megbocsáthatatlan” viselkedésről beszélt

„Semmi sem magyarázza még csak megközelítőleg sem” a történteket – nyilatkozta maga az apa, aki saját viselkedését „megbocsáthatatlannak” nevezte, és elismerte „hibáját” az esküdtszék előtt. A 27 éves férfi arról beszélt, hogy „nap mint nap” megbánja tettét, és sajnálja, hogy másik gyermekei is tanúi voltak a kisfiú „szenvedésének és haldoklásának”.

Védője rövid beszédében csupán annyit jegyzett meg, hogy ügyfele „túlságosan óvó környezetben” nőtt fel, és „soha nem tanult meg önállóan megállni a saját lábán”. Hozzátette: az apánál „bizonyos mentális hiányosságok” is megfigyelhetők az empátia terén. Az ügyvéd tárgyilagos és igazságos eljárást kért, és záróbeszédében – védence megbánására hivatkozva – arra kérte az esküdteket, hogy ne szabjanak ki életfogytiglani büntetést.

Az anya nem beszélt a bíróság előtt

A meggyilkolt kisfiú kufsteini járásból származó édesanyja nem kívánt megszólalni a bíróság előtt, csak korábbi vallomásaira utalt vissza. Ügyvédje az asszony családi hátterében kereste a magyarázatot. Elmondása szerint a 27 éves nő gyermekkorában „súlyos elhanyagolásnak” és erőszaknak volt kitéve, később pedig több – részben nem kívánt – terhesség után „pszichés állapotba” került. Tettei „túlterheltségből és elszigeteltségből” fakadtak, nem pedig „hidegségből vagy számításból” – próbálta az esküdteket enyhébb ítéletre bírni.

Az igazságügyi pszichiáter ugyanakkor mindkét vádlottat beszámíthatónak minősítette, akik képesek voltak különbséget tenni helyes és helytelen viselkedés között. Bár egyiküknél sem állt fenn klasszikus értelemben vett pszichiátriai betegség, az anyánál „kifejezett, súlyos és tartós zavar” volt megállapítható. Mivel nála – az apával ellentétben – a jövőben is fennáll a veszélye hasonló cselekmények elkövetésének, indokolt egy igazságügyi terápiás intézetben való elhelyezése.

Az ügy az esküdteket is megviselte

„Ez az eljárás elviselhetetlen teher” – mondta az ügyész már a nyitóbeszédében, elsősorban az esküdtekre utalva. „Ilyen kegyetlen ügyet még soha nem tárgyaltunk a körzetünkben.” A gyermeket „azok gyilkolták meg visszataszító módon, akiknek meg kellett volna védeniük”.

A kisfiút elszigetelték, verték, sötét helyiségbe vagy fiókba zárták, kábelkötegelőkkel megkötözték, és alig vagy egyáltalán nem kapott enni. Halála előtt „pokoli kínokat” élt át.

Az ügyész egy „misztikus látszatvilágot” is felvázolt, amelybe a szülők nehéz anyagi helyzetük miatt „menekültek”. Úgy vélték, hogy gyermekük testében „démon” lakozik, és ennek ereje a gyermek fizikai állapotától függött. Ezért kellett a fiúnak „a lehető legkínkeservesebb módon” meghalnia.

Erről a két 27 éves vádlott egymás között chatüzenetekben és e-mailekben is beszámolt. A szülők „megfosztották emberi mivoltától” a gyermeket, „élvezettel és gúnnyal” beszéltek róla. Az ügyész megdöbbentő üzenetváltásokat is felolvasott. A hároméves kisfiú végül öt hónap után „egyedül és meztelenül halt meg azokban a kínokban, amelyeket a szülei öt hónapon át okoztak neki”.

A szülők – akik lehajtott fejjel hallgatták az ügyész szavait – felkészültek a gyermek halálára, és előre kidolgozott válaszokat adtak. Az apa azt állította, hogy a gyermek beteg volt, és „nem akart többé enni”, míg az anya „teljesen apatikusan” viselkedett.

A szakértő szerint a gyermeknek „aggastyáni arca” volt

„Már pusztán a látvány alapján is egyértelmű volt, hogy a gyermek éhen és szomjan halt” – mondta a bírósági orvosszakértő.

A hároméves kisfiú mindössze négy kilogrammot nyomott, ami egy négyhónapos csecsemő súlyának felel meg. De nem csak a testsúly beszélt önmagáért: „a gyermeknek aggastyáni arca volt, a teste szinte csak bőr és csont.” Külső hatás nyomait csupán a kéz- és bokákon találták, amelyek „bőrirritációra” utaltak. Egyébként a gyermek nem volt beteg. „A szervei alapján egészséges kisfiú volt” – hangsúlyozta a szakértő.

A per során az esküdteknek képeket és videókat is meg kellett nézniük a megkínzott gyermekről. Az arcukon jól látszott a döbbenet, többen el is fordultak a képernyőtől.

Az apa értesítette a rendőrséget a halál után

A kisfiút 2024. május 19-én holtan találták az ágyában, ezt követően az apa értesítette a rendőrséget. Miután a szülők pszichés rendkívüli állapot miatt kórházba kerültek, őrizetbe vették őket.

A testvérek – mindannyian lányok – egy-, három- és hatévesek voltak, és náluk nem találtak hiánybetegségekre utaló jeleket. A család korábban nem volt a hatóságok látókörében. Az ügyészség szerint a család anyagilag nehéz helyzetben élt, rendkívül visszahúzódó életmódot folytatott, és alig tartotta a kapcsolatot az apa szüleivel.