Túraajánlat – Magyarbüks, ahol a kockás liliomok nyílnak
A ritka, különleges növény márciusban és áprilisban virágzik, de a patak menti terület olyan szép, hogy az év bármely szakában érdemes felkeresni.
A tavasz eljövetelének egyik biztos jele, hogy az interneten sorra bukkannak fel a kockás liliomokról készült fotók. Ezek a különleges – és szigorúan védett – virágok speciális élőhelyet igényelnek, így aki nem elégszik meg a képekkel, csak kevés helyen csodálhatja meg őket élőben.
Az egyik ilyen helyszín Vas megye nyugati csücskében, az Őrség peremén, a Strém-patak völgyében található.
Számunkra a találkozás egy márciusi szombaton jön el. Lehetne kevesebb felhő az égen, és a hőmérséklet sem idézi még a nyarat, de ne legyünk telhetetlenek.
Elvileg autóval is mehetnénk, de ha már túra, jobban illik hozzá a tömegközlekedés: Szombathelyen vonatra szállunk, és bő fél óra múlva már a csákánydoroszlói vasútállomáson vagyunk.
Innen indul a túra – itt indítom el a futóórát is, amely nemcsak az időt méri, hanem az útvonalat is rögzíti (lásd a cikk végén).
Otthon a térképet böngészve valamiért rövidebbnek tűnt az a szakasz, amelyet a 8-as főút mentén kell megtenni nyugati irányba a 87107-es útig. A valóságban ez kevésbé barátságos: az autók 100–120 km/órás sebességgel haladnak el mellettünk.
Szerencsére innen már jóval kellemesebb a séta.
Először áthaladunk az M80-as gyorsforgalmi út alatt, majd nagyjából egy kilométer után Magyarbüksre érkezünk. Aki autóval jön, idáig kényelmesen eljuthat – láthatóan sokan így tesznek, mert az erdő szélén több parkoló autót is látunk.
A „Magyarbüks” táblát azonban ne keresse senki: a falu mára eltűnt a történelemből. Egykor főként német anyanyelvűek lakták, de a trianoni békeszerződés után a környező települések Ausztriához kerültek.
Egy ideig még működött itt iskola, sőt az osztrákok is a magyarbüksi malomba jártak őrölni. Aztán a vasfüggöny megpecsételte a település sorsát: a lakosság egy része még a határzár kiépítése előtt elmenekült, az ötvenes években pedig a házakat is lebontották.
„Katasztrófaturizmusra” azonban ne számítsunk. Bár akad néhány elhagyatott, növények által romantikusan benőtt épület, a környéken található gondozott nyaralók sokat javítanak az összképen.
A „falu” túloldalán elágaznak az utak: a középső földút vezet a liliomok élőhelye felé. Ez már zöld turistajelzés, és nem ajánlott autóval közlekedni rajta – egyrészt az útviszonyok miatt, másrészt így éppen a táj szépségéről maradnánk le.
Minden erdő más, de ilyet még valóban nem láttunk. Az út jobb oldalán vizes, mocsaras terület húzódik, egymásba hajló fákkal, titokzatos ösvényekkel, a nyiladékokban feltűnő magaslesekkel. Ha filmrendező lennék, biztosan megihletne a látvány.
Nem teljesen egyértelmű, hol kell letérni a turistaútról, ezért erdészeti munkásoktól kérünk útbaigazítást.
A legfontosabb, hogy Magyarbükstől körülbelül egy kilométer után egy táblát kell keresni a turistaút bal oldalán. Ezzel szemben egy kis rét nyílik – innen már adja magát az út.
Réteken haladunk keresztül, és 100–200 méter után megpillantjuk az első kockás liliomot. Meglepően megható pillanat ez. Aztán egyre több követi.
Egymásba nyíló rétek sora következik, némelyik akár száz méter hosszú is, és szinte mind tele van virágokkal. Néhol annyira sűrűn nőnek, hogy külön figyelni kell, nehogy rálépjünk.
Korábban azt olvastuk, hogy a mocsaras talaj miatt érdemes gumicsizmát hozni, de most azt tapasztaltuk, hogy egy jó túracipő is elegendő. Egy kiadós eső után azonban biztosan más a helyzet.
Bejárjuk a réteket, fotózgatunk, majd felmászunk egy magaslesre pihenni: fentről is megnézzük a tájat, és megeszünk egy szendvicset. Ha már itt járunk, a Strém-patak partjáig is elsétálunk.
A virágzás csúcsidőszakához képest meglepően kevés emberrel találkozunk – amit egyáltalán nem bánunk, és valószínűleg a liliomok is így vannak ezzel.
Bár elsősorban a virágok miatt jöttünk, a táj annyira lebilincselő, hogy azonnal elhatározzuk: nyáron visszatérünk. A közelben várrom és egy elhagyatott temető is található, de leginkább a mocsaras erdő tartogat még felfedeznivalót.
Túra hossza: kb. 10 km
Idő: kb. 2,5 óra
Nehézség: könnyű
További fotók:
