Turista szemmel – Nem tökéletes, de tényleg sok mindent tud a rendbetett siklósi vár
Arra számítsunk, hogy órákat el lehet tölteni a régi falak között, ahol külön szobát kapott A Tenkes kapitánya.
„Siklósra mindenképpen átmegyünk” – határoztuk el, amikor a harkányi szállodában összeraktuk a néhány napra való programunkat.
És mivel a koratavasz napsütéssel és enyhe idővel ajándékoz meg, úgy döntünk, hogy felvesszük a hátizsákot és a sportcipőt, és egyszerűen átsétálunk a szomszédos városba.
Harkányt és Siklóst egy kerékpárút is összeköti, ami alkalmas a túrázásra is, így egy erős óra múlva már a történelmi kisvárosban vagyunk, igaz, a dombtetőn álló várhoz még kell egy kis gyaloglás.
Először vacillálunk, hogy bemenjünk-e, merthogy annak idején már jó néhányszor voltam itt, de aztán eszembe jut, hogy mintha azt olvastam volna: az elmúlt 10–15 évben elég rendesen hozzányúltak.
Jelenleg egy felnőtt belépő 3900 forint (az aktuális árakat a hivatalos honlapon találjuk), ami nem nevezhető jelképesnek, de az is igaz, sokat kapunk érte.
Majdnem hogy túl sokat.
A látogatás előtt célszerű megnézni a vár térképét, hogy milyen látnivalók várnak ránk, és megjegyezni, mi az, amire mindenképpen kíváncsiak vagyunk.
Merthogy helyben nem olyan könnyű tájékozódni. A zegzugos épület, a szintek és lépcsőházak nem könnyítik meg a tájékozódást, és a kiállítások témája is meglepően széles skálán mozog, így könnyen érezhetjük kissé elveszve magunkat, miközben bolyongunk helyszínről helyszínre.
Mi például utólag vettük észre, hogy kihagytuk a szolgáltatásokat (sütöde, szabóság stb.), viszont egészen véletlenül betévedtünk a tágas rózsakertbe.
A kiállítások egy része szorosan kötődik a korszakhoz és a vár történetéhez. Ilyen például a várbörtön, a kínzókamra, a középkori fegyverek és természetesen maga az épület.
Vannak olyan kiállítóterek, amelyek csak áttételesen kapcsolódnak a várhoz. Ilyen például a reneszánsz bútorkiállítás, amely első hallásra nem tűnik izgalmasnak, de ha közelebbről megnézzük a több száz éves asztalokat, székeket, komódokat, sok minden eszünkbe juthat róluk. Ugyancsak gondolatébresztő az első világháborús hadtörténeti szekció is, amelyről látatlanul azt gondoltam, hogy teljesen felesleges egy középkori várban. De tévedtem, érdemes rászánni az időt.
Figyelemre méltó gesztusként egymás melletti szobát kaptak a szerb és a horvát kisebbségek, akik szorosan hozzátartoznak Siklós múltjához és jelenéhez, hozzájárulnak a város sajátos déli hangulatához.
Ottjártunkkor sok látogatót vonzott a borbemutató is (ne feledjük, a Villányi borvidéken járunk), ahol egy lelkes sommelier érdekességeivel alaposan lekötötte a hallgatóság figyelmét.
Csalódást okozott viszont a reneszánsz panoptikum, amely statikusságával, didaktikusságával kilóg a sorból. Azt hittük, a vár korábbi korszakából maradt itt, de a sajtóhírekből kiderült, hogy éppen ellenkezőleg: 2023-ban nyílt meg, de csak ideiglenesen, majd utazik tovább valahová.
Ennél sokkal jobban járunk, ha megkeressük a kissé eldugott helyen található kávézót. Nem is annyira a kávé a lényeg, hanem a hozzá tartozó tágas terasz, ahonnan pazar kilátás nyílik a Villányi-hegységre. Többek között a Tenkesre is.
És most biztos sokaknak eszébe jut az egykor szupernépszerű sorozat Zenthe Ferenc főszereplésével. A Tenkes kapitánya külön kiállítóteret kapott a várban, panoptikummal és háttérinformációkkal. Valószínűleg ennél többet is ki lehetne hozni az örökségből, mert az idősebb korosztály emlékeibe alaposan beleégett a vár bejárata a sorozatból, de egy kis nosztalgiának megteszi.
Ha nem is hibátlan és nem is világszenzáció, összességében kellemes és sokrétű turistacélpont a siklósi vár, amely egyben hely- és kultúrtörténeti múzeumként is szolgál. Mi körülbelül két órát töltöttünk a falai között, de ennek a duplája is könnyen eltelt volna.
Visszafelé Harkányba egyébként busszal mentünk.
A Dráva látogatásáról korábban írtam.
Néhány további fotó a Siklósi Várról:
